No, megszültem a választ. Végre. Nem vagyok annyira nyitott a világ felé, hogy a legszemélyesebb dolgaimat közkinccsé tegyem. De hát az vesse rám az első követ...

Szóval azt találtam ki, hogy ide azok a dolgaim kerülnek, amik ugyan hozzám, de nem a legbelső ügyeimhez tartoznak. Arra is gondoltam, hogy elmesélek néhány történetet, amik "az egyik barátom"-mal történtek meg :)

Íme tehát az első kis sztori, amit megpróbálok formába önteni.

Történt ugyanis nem is olyan régen, az üveghegyeken túl, hogy egy enyhén kínos, de annál kevésbé szórakoztató dolognak voltam szem és fültanuja. Egyik este, mikor kedves Omlás barátommal épp nem voltunk nagyon szomjasak, hiszen volt mit ünnepelni, lenéztünk kis városunk egyik kedvelt egyetemi klubbjába, hogy ott próbáljunk minél nagyobb mennyiségű endorfinra szert tenni. Persze ennek előzményeképp ezt a vágyunkat megosztottuk többekkel is, hogy lent közösen tudjunk szórakozni. Nem túl korán értünk a helyszínre, úgyhogy meglehetősen kellemes tömeg verődött össze már a bejáratnál. Próbáltunk úgy helyezkedni, hogy minél kellemesebb hölgytársaság nyomódjon testünkhöz minden oldalról - tudom, kissé szánalmas, de valahogyan el kell kezdeni... Türelmünk bebocsáttatást nyert, és magunkévá tettük első ottani alkohol tartalmú italunkat is, amikor...

Persze nem kerülték el a figyelmünket a rövidebbnél rövidebb szoknyában, hot-pants-ben levő leányzók, úgyhogy észre is vettük ama hölgyet is, aki amennyire szép idomokkal rendelkezett, legalább annyira "koccintásos" is volt. És nagyon nagy tehetség volt, ha értitek mire gondolok... :) A mozgását leginkább egy origóra tükrözött tangens görbéhez tudnám hasonlítani, ami még nem is lett volna baj, mert egy ideig mindig talált valakit a "szakadási pontoknál", akibe kapaszkodhatott. A problémák ott kezdődtek, amikor ez a valaki az egyik kellemesen csillogó tarkójú kidobó srác volt. Tudni kell róluk, hogy alapvetően zord külsejük érző szívet takar, :) így megtartotta a lányt, és megkérdezte, hogy jól érzi-e magát.

Főhősnőnk itt követte el az első hibát, amikor az érdeklődésre a következő választ adta: "Mi közöd hozzá, k*cs*g?" Ez már azért is meglepett, mert hogy hagyhatja el egy ilyen kérdés egy hölgy száját, nomeg azért becsültem a benne rejlő bátorságot is.

A második hiba rögtön ez után következett, amikor hősnőnk nagy lendülettel meginduló beltartalmát a srácra ürítette. No, az igazat megvallva, ekkor egy pillanatra visszafordultam Omlás barátomhoz, hogy szóljak neki az esetről, és mire újra célbavettem azt a pontot, ahol az események történtek, sem a lány, sem a kidobó srác nem volt sehol...

Másnap szintén letévedtünk az adott szórakoztatási egységbe, és találkoztunk többekkel, akik előző nap a külső helységben voltak, és így összeszedhettük a történet végét. Legyen elég annyi, hogy az alábbi felsorolás után képzeljétek el, mi zajlott le:

- "Kitették, mint macskát sz**ni!"

- "Nem láttam még csajt ekkorát röpülni!"

- "Szerencséje, hogy nem fejre esett!"

- "Mondhatni kicsit vérzett az orra."

Szóval, ennek a történetnek a tanulsága szerintem:

Egy hölgy ne legyen olyan részeg, hogy nem tudja, mit csinál! Még akkor sem, ha nagyon szép. Mert az férfi szemmel kevéssé szórakoztató, de leginkább undorító.